Etka Anyó

2017.12.01

GYERMEKEM

"Annyit kell csak tenned minden percben
mozduljál mindig természetesen
nem lesz számodra soha nehézség
megoldásra, benned a bölcsesség
sohase feledd, minden művészet művészete
a lehetőségeinkkel való élni tudás művészete!"

Kártyikné Benke Etka vagyok, 1920 január 1-én születtem, Kiskunhalason. Szüleim Farkas Viktória és Benke Lajos, jó körülmények között élő gazdálkodók voltak. Sok embernek adtak, teremtettek munkalehetőséget, akikkel ők is együtt dolgoztak. Mindketten sokoldalú, sok irányban érdeklődő színes egyéniségek voltak.

Első szülött gyermekként jöttem e világra, öten voltunk testvérek, engem és testvéreimet is az élet a feladataink, egymás, a másik ember szeretetére, tiszteletére, megértésére neveltek. Bennünk, gyerekekben is kifejlődött a sokoldalú érdeklődés, az állandóan tovább tanulás, tovább fejlődés irányában. Hivatalosan a tanulást, mint minden más kisgyerek hat évesen kezdtem, és mindig még többet szerettem volna tudni mindenről, mint amennyi kötelező volt.

Szívbeteg gyermekként jöttem e világra, a fizikai munkától, tornától eltiltva. Hagyományos iskolák elvégzése után, a saját érdeklődésemnek megfelelően a képzőművészetet sikeresen gyakoroltam Képzőművészeti Főiskola Esti tagozatán. Az akkori József Attila Szabadegyetemen a művészettörténet, az irodalom a különböző világnézetek, filozófiai irányzatok, és a nyelvtanulás kötötte le a figyelmemet. Legtöbbet saját tapasztalatból autodidakta módon értem el.

55 évig éltem betegség tudatban, majd megtanultam, betegség, fájdalom és szenvedés nélkül élni. Hatalmas szenvedéllyel és akaraterővel vetettem rá magam minden olyan tanításra, amely az emberi test és elme fejlesztésével foglalkozott. A tenyérjóslástól a kézrátételen keresztül a csillagászatig, az összes elérhető keleti-nyugati szellemi és fizikai mozgás kultúrát kipróbáltam...

Úgy éreztem, hogy még mindig kell lenni valaminek ami hiányzik a megismert tanításokból. A kicsi csecsemők, a kisgyermekek és más gerinces élőlények mozgásának megfigyelése után felismertem, hogy igen, azt a velünk született ősi természetes légzést - mozgást, amit minden más élőlény létezése végéig megőriz magában, - a kisgyermek is néhány évig, - mi emberek, a felnőtt korra elnyomjuk magunkban.

Erre volt szerencsém rájönni, hogy az ősi adottságainkat hogyan tudjuk megőrizni, vagy újra kifejleszteni minden korban! Állandóan ugyanúgy, mint egy egészséges kisgyermek érezni és élvezni a frissességet, rugalmasságot, derűs életkedvet, ami a mi valódi lényegünk! - amivel mindannyian rendelkezünk!

Nagyon nagy szükség van arra, hogy segítsük egymást, de azt sohase várjuk, hogy a másik ember azt is megtegye helyettünk, ami csak akkor hat ránk, ha mi tesszük Például a másik ember leveheti a fejem, de a helyére csak magam tehetem!!!

Egy ember, ha valamilyen hasznosítható dologra rájön az nem marad egy emberré vagy egy országé sem. Kialakul a közös cél, az egyesülés.

ETKA JÓGA NEMZETKÖZI EGYESÜLET néven 1995-ben, mint civil szervezet bekerültünk a nyilvántartásba és 2001-ben non-profit szervezetté váltunk.

Az ETKA-JÓGA, mint ERŐGYŰJTŐ MÓDSZER 2003. jan. 23-tól akkreditált képzés lett.

A velünk született ősi, erőfelszabadító képességeink - külön időráfordítás nélküli - alkalmazása sokszorosan felfokozza, könnyíti a fizikai és szellemi tevékenységeinket, eredményeinket. Amikor mindezt magadon tapasztalod, akkor tudod majd másoknak is tanítani ugyanezt. Ez az úgynevezett minőségi mozgás, amelyet nem csak külön ráfordítással hasznosíthatunk.

Kialakul bennünk:

  • Új önismeret
  • Új lehetőségek nyílnak meg előttünk
  • A megújult, derűs magabiztos életszemlélet
  • Az állandó továbbfejlődés feldobó élményével gazdagodunk

Célom: amíg vagyok: a velünk született adottságaink ismertetése

  • az állandóan tökéletesedő oktatóképzés, továbbképzés
  • az állandóan tökéletesedő tananyag készítése saját képességeinket, lehetőségeink felismerését tartalmazó könyvek, cd, dvd, video és audiokazetták.
  • a saját magam továbbképzésével is párhuzamosan, amit terveim szerint még a testemből való kilépés sem állíthat meg.

Végtelen szeretettel:

Etka anyó